Furcsa mennyit változik az ember igénye. Tegnap már attól is boldog lettem volna, ha belenézhetek a spanyol válogatott edzésébe. Ma sem lett volna másképp. Ha nem tudom meg, hogy a stadionban dolgozó munkatársaim nem hogy névreszóló Fernando Torres aláírással gazdagodtak, de fényképet is készíthettek vele. Persze nekem pont akkor volt a legtöbb munkám az akkreditálással mikor ez történt. Innentől kezdve nem számított mi történik körülöttem. És még attól felhőtlenül boldog, hogy döntetlent játszottak a franciák a románokkal és hogy éppen 2:0-ra vezet a holland válogatott az olaszok ellen.
Viszont Arbeloa-nak máris sikerült elvesztenie a belépőkártyáját, amit nekem kellett pótolni. Persze nem saját maga jött le, hanem leküldött egy koordinátort. Mindenesetre ujjlenyomatom örökre belevésődik az életébe.
A spanyolok edzésének csak az első 15 percét láthattuk. Jó volt látni őket, és jó volt végre a stadiont is megnézni belülről. Azt hiszem ilyen kilátással nem sok stadion büszkélkedhet.
Holnap zászlót osztok meccs előtt a rajongóknak (UEFA ajándéka. Kinga, mi is kapunk majd!), kis szerencsével akár élőben is megnézhetem a meccset.
Addig is Viva Espana továbbra is!:)
Jah, és Tominak, a harmadik kommentelőmnek üzenem, a spanyol újságíró fiú meglátogatott munka közben!:) Utána pedig a tréningen is összefutottunk.
