Kicsit passzívak voltak ma a munkatársaim, meg egyébként is nagy volt a pangás, szóval sztahanovista módon ledolgoztam a 10 órámat. Ennek az volt az eredménye, hogy több emberrel is találkoztam, illetve több volt az engem körülvevő problémás eset is. Mindenesetre ahogy a mondás tartja: ha valakire rámosolyogsz, ő is visszamosolyog rád. Én alapvetően kedves vagyok az emberekkel - munka közben -, de a spanyolok valahogy mindig is kiemelt figyelmet érdemeltek. Így volt ez ma két újságíróval is (végre áramlanak a városba a spanyolok). Megcsináltam a belépőkártyájukat, készségesen válaszoltam a kérdéseikre. Cserébe ők is az enyémre. Kiderítettem mikor edzenek a spanyol kedvenceink. Illetve egyikük megígérte, hogy amiért ilyen nagy fan vagyok, hogy képes voltam csak miattuk önkéntessé válni, bejelentett lakcímemtől 3 óra buszozásra és közel 8 órányi vonatozásra, szerez nekem aláírást. Persze ezt hiszem ha látom. Mindenesetre találkozásunk után néhány órával, már írt egy e-mailt, további információkkal gazdagítva a spanyol nagylexikonom. A másik pedig még hivatalos telefonálást is képes volt elintézni az érdekembe. Kiderítva, hogy milyen is az időbeosztásuk Fernando Torreséknak.

Mivel a holnapi nap van edzésre lehetősége hivatalosan is az orosz és spanyol csapatnak a tivoli stadionban. Engedélyt kaptunk, hogy az első 15 percet megtekintsünk. Szóval ha szerencsém van, holnap akkora mosollyal fogom írni a bejegyzést, amekorra hibát elkövetett Hamilton ma a kanadai nagydíjon.