szerda este kaptam az infot, hogy a spanyol csapat csütörtökön 12:45 és 13:00 között fog leszállni az innsbrucki repülőtéren. gondolkoztam néhány percet, de aztán úgy döntöttem ott a helyem.

megérkezésemkor még nem voltak sokan a reptéren, kb. 50-en, ők is inkább csak a rokonokat búcsúztatták, mint a spanyol csapatot várták. mindenesetre már három tévé is jelen volt, szóval biztos lehettem benne, hogy érkezni fognak fernandoék. az érkezés előtt megérkezett a spanyol szurkolótábor is, és a hivatalos delegáció is.

egy elvetélt ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy nemcsak a teraszról fogom megnézni a csapatot, hanem lentről a média számára fenn tartott részről. egy próbát megér az önkénteskártyámmal való belépés. akkora volt a káosz és a sietség mikor odaértem, hogy anélkül, hogy alaposabban megnézték volna a belépőkártyámat beengedtek (hozzá kell tennem, előttem 5 perccel próbálkozott egy másik önkéntes, de őt nem engedték be), persze átestem a kötelező biztonsági vizsgálaton.

és végre megérkezett a spanyol csapat is. minden olyan gyorsan történt. először kiszállították a repülőgépből a spanyol média fotósait, és riportereit, majd jöttek sorban a játékosok. persze sokat nem láttam belőlük, mert a delegáció mindent eltakart. de Fernando Torrest, Sergio Ramost, és szinte az egész csapatot láthattam néhány másodpercig. Fernando újra szőke. Sergio pedig jobban néz ki, mint valaha. És ahogy megjegyezte az egyik ismerősöm, valószínű, hogy a spanyol válogatottnak ugyanaz a fodrásza, mint az indie színtérnek szerte a világban!:)

bal kézzel kameráztam, jobb kézzel fotoztam. eredmény nem a legsikeresebb, de önkéntességem eddigi legjobb pillanatai voltak:

http://picasaweb.google.com/levaimariann/InnsbruckFociEB2008