Az egész úgy kezdődik, hogy nem értek teljesen egyet az UEFA jegyeladási programjával. A jegyeket másfél évvel az eb / vb előtt meg kell rendelnünk, amikor fogalmunk sincs még arról, hogy kik fognak játszani, illetve egyáltalán mely csapatok kvalifikálják magukat. Mindenesetre berendeltem 32 darab jegyet, Bécsbe, illetve Salzburgba és már azon töprengtem, hogy erre a sok jegyre hogyan fogok pénzt megtakarítani. Legrosszabb esetben eladom őket. Persze erre sose került sor, hiszen az UEFA szépen bemutatott nekem. A Fortuna nem állt mellém, a 32 jegyből egészen pontosan és számszerűsítve: nulla (azaz 0) jegyet kaptam meg. Még jó, hogy szóltam a barátnőmnek, rendeljem már ő is jegyet, próba-szerencse alapon. Az eredménye máris két jegy a bécsi elödöntőre (amely már most is benne van az év legjobb üzletében, hiszen a jegyek darabját 100 EUR-ért vettük, Ausztriában ezt 1700 EUR-ért árulták mikor utojára néztem, Magyarországon pedig több mint 265 ezer forintért lehet rá szert tenni, és népszerű csapatok esetén ez az összeg 5-6000 EUR-ra is kúszhat). Persze ez azzal jár, hogy hirtelen mindenki a barátunk akar lenni, és mindenki nagyon neheztel, amikor mégsem kapja meg az áhított jegyet. Pedig elméletileg mindenki ugyanakkora eséllyel pályázhatott rá.
Szóval jegy csak kettő. Köszönöm ezt is a drága kolleganőmnek! Ezért aztán úgy gondoltam, hivatalosan is részese leszek az eseményeknek, önkéntesnek jelentkeztem. Tudtam, hogy pénzzel nem jár, de reméltem, hogy legalább a szállást és a kaját fizetik (végülis szállást nem, kaját csak amikor dolgozunk, de cserébe megtarthatunk egy fél szekrény adidasz szerkót, korlátlan és ingyenes utazási lehetőségek az eb alatt, rengeteg kulturális program, és az örök igazság - életreszóló emlékek is várnak ránk). Az állásinterjú Bécsben, mégpedig akkor amikor én még javában töltöm az ösztöndíjamat Bangkokban. Nem kevés levelezés a thai légitársasággal a repülőjegy módosításáról, végülis is csúcsszezon van, hova mennének a szegény magyarok, ha nem Thaiföldre, de végül minden megoldódott. Négy nap leforgása alatt sikerült öt országban, öt fővárosban járnom. És úgy ültem be a bécsi állásinterjú hogy még mindig tartott a jetlag és szervezetem még mindig nem tudott mást megemészteni a rizsen kívül. Az interjú időszakára természetesen már kiderült, hogy mely csapatok is kvalifikálták magukat, szóval a cselt bevetve oda kérettem magam, ahol a spanyol csapat is látható lesz, ez a hely pedig Innsbruck. Az angolok kiesése, oroszok bejutása is nekem kedvezett, hiszen így az orosz és svéd tudásommal, kétségek nem fértek hozzá, hogy mehetek az EB-re dolgozni.
