Except emotions

A munkahelyi kick off partykról szerintem mindenkinek a berúgások, és a egyéjszakás kapcsolatok jutnak az eszébe. Az UEFA-nál ez is másképp van. Itt a klikkesedés és a mikorleszmárvége érzés volt a jellemző. Szerencsére az útiköltséget ők fizették Innsbruckig, illetve az Alpok látványa is kárpótolt a közel 20 órás utazásért. Először is megjelentünk a kongresszusi központban. Rengeteg ember, mindenki felfedezi a barátját, régi ismerősét, persze új barátokat senki sem gyűjt, ezért lehetetlen az ismerkedés. Én is csak azért nem unom halálra magam, mert még a vonaton bemutatott a kalauz egy másik önkéntes sorstársamnak. Ezután következik egy előadás sorozat a 'jajdejóhogyittvagytok' kategóriájába, minden főszervezőt bemutattak, meghallgathattuk a statisztikákat és egy b kategóriás osztrák együtt két számát és megnézhettük milyen is lesz az egyenruhánk. Ollé! Ezután webkamerán keresztül játékosok szóltak hozzánk. Persze Fernando Torresnél az összes körülöttem ülő önkéntes lábon veregetett. Pedig nem is értettük mit mondott. Ezután szolid kis vacsora és mindenki megkereste a csapatát. Én az akkreditálásért vagyok felelős, még kb. másik 20 társammal együtt. Ezt sajnos már most megtudtam, hogy a játékosok akkreditálásért nem mi leszünk a felelősek. Gondolom ezért egy kicsit közelebbi kapcsolatot kellett volna ápolni a Németországba vándorolt lengyel szervező fiúval. Nah, itt  gondoltam abba bele, hogy le kellene mondani az önkétességet. De még azt hiszem így is megéri a dolog!