Ma végre teljesült ami eddig nem. De ne ugorjunk annyira végére. Kezdjük a legelején.
Szóval utálok reggel korán kelni, egy dolog miatt vagyok hajlandó normális időben magamtól felkelni, mégpedig ha szerelmes vagyok. Most pedig nagyon nem vagyok. Szóval korán kelés, zuhog az eső. Persze busz miért is jönne. Mire elértem a vasútállomásra, csurom víz lettem. Az esőbeli kirándulásunk oka pedig nem más, minthogy lássuk a spanyol válogatottat edzés közben. Nagy álom egy ilyen kis lánynak.
Edzés előtt már egy órával ott voltunk, akkor még csak ketten. Úgy voltam vele, ha most nem szerzek aláírást Fernando Torrestől, akkor ezentúl a Túrkevei VSC-nek fogok szurkolni. Lassan érkeztek a rajongók is. Jobbára lelkes spanyolok (beöltözve népviseletbe és matador ruhába), illetve a helyi iskolások. És 11 után megérkezett a spanyol válogatott is. Mindenkinek egyenként üvöltöttük a nevét, és ezt egy szolid integetéssel meg is köszönték. (kb. 300 ember volt kiváncsi rájuk, ennek harmada a média képviseletében). Edzés közben végig egy vaskorláton kellett egyensúlyozni, hogy bele ne essünk a sárba közel másfél órán keresztül.
Először jöttek a bemelegítő gyakorlatok, párosban. Igazán vicces, olyan mintha egy táncnak a koreografiája lenne, de majd ti is meglátjátok a képeken. Aztán jött egy játék, ami leginkább a nálunk is népszerű egy érintőhöz hasonlított, csak itt két ember nehezítette a dolgot középen. Majd pedig az edzőmeccs.
Mérkőzés után jött a sajtótájékoztató. Mint már megszokhattátok, ide is bejutottam az akkreditációs kártyámmal. Elsőkörben nem a nagy neveket küldték ki, ott vol Sergio Garcia, Capdevila, majd második körben jött Puyol és Torres.
Kinn a tömeg őrjöng, mindenki aláírásra vár. Mi pedig szépen hátulról próbáljuk megközelíteni a helyzetet. Gyorsan bele is futunk Torresbe. Lelkesen osztogatja az aláírást. De látszik rajta, hogy rohan. Mindenki rohan. Alonso ki sem jön aláírást osztani, Villa csak fut egy gyors kört. A többieket nem is látom. Még mindig el vagyok foglalva Fernando Torres-szal, hogy végre legyen egy közös képünk is a kifordított spanyol zászlóra történt aláírás mellé. Aztán meg van Sergio Garcia és Capdevila is. Puyol nagyon rohan. Őt majd legközelebb. Szóval teljesült ami eddig nem, közös kép és aláírás Torrestől. Ezért már megérte már felkelni a mai nap.
Annnyira furcsa volt az egész. Nem vagyok az a nagy rajongó típus. Jobban szeretek inkább valakiért a távolból rajongani, mint ilyen közelről. Utálom, hogy ennyire ki vagyunk szolgáltatva a helyzetnek, még akkor is ha tudom nagyon jól, hogy a játékosok mennyire hozzá vannak szokva az aláírás osztáshoz és a közös fényképekhez. De akkor is. Még toll sem volt nálam, ezért nem kaptam Puyoltól aláírást!:)
Mindenesetre még egy Sergio Ramos, Fabregas és David Villa aláírást begyűjtenék.
Képek itt:
http://picasaweb.google.com/levaimariann/InnsbruckFociEB2008
Az utolsón én vagyok megilletődve:)
