Munkám tulajdonképpen abból áll, hogy leül velem szembe egy meccsre akkreditált szerencsés, én elkérem az útlevelét, ellenőrzöm az adatokat, és ha minden rendben van, kinyomtatom a belépőkártyáját, laminálom ezt, majd 'expect emotions'-t kívánva elbúcsúzom tőle. Nem túl nehéz munka és ha belegondolunk, nem is túl felelősségteljes, hiszen százféle ellenőrzésen átjut az ember, ameddig akár kijut a kijáraton is. Mindenesetre élvezetes. Érdekes és kevésbé érdekes emberekkel találkozhatunk. Megtudhatjuk pl. hogy az osztrákok nem szívesen beszélnek angolul és hogy a spanyol férfiak szívén a focin keresztül vezet az út (de erről majd a harmadik napon).
Habár elég pörgősen telt a munkanapom, akadt néha egy-két üres járat. Ilyenkor a focisták belépőkártyáit nézegettük, Hiszen az 'útlevélarc' azért nekik is útlevélarc. Már ott tartottunk, hogy kinyomtatjuk a nagy sztárok kártyáit. De csak egy baj van vele, ezt a gép kijelzi, hogyha kétszer került nyomtatásra. És gondoltuk azt senki sem akarhatja, hogy éppen Fernando Torres ne focizhassan az elődöntőn!:)
